Ma reggel elaludtam. Sose történt még ilyen velem. Mondjuk lehet, hogy azért, mert fél ötkor még felkeltem egy kicsit sírni. 

A tudatalattim egyszerűen nem akart iskolába menni. És visszaaludtam az ébresztő kinyomása után. Illetve becsuktam a szemem.

Negyven percre.

No mindegy. Megtudtam a beszéd zh eredményeket. Megvan a 70%! Szóval rá kell gyúrni a következőre. És akkor nem kell vizsgáznom, hanem megajánlott jegyet kapok... elég király lenne. 

Fejlődéslélektanból is megvan az 50%, ami ugyan csak arra jó, hogy nem -5-ről indulok vizsgán, hanem 0-ról. De nem akarok megbukni.

Elkészült a portfólióm. A csapattársaim most szívnak, mert én itt ülök, sörözök és James Bluntot hallgatok, nekik meg most jutott eszükbe gondolkodni. Illetve most sem, mert mindent én kezdtem el. Nem tudom, meddig akarták még húzni, de én nem akartam éjfélig ülni a gép előtt. 

Tele vagyok kiütéssel. Először azt hittem, csípés, de nem hiszem, hogy bármi is meg tudna itt csípni. Na mindegy.

Szerdán megyek haza Balázzsal. És tanulok, mert tanulni jó...