Kedd reggelre elpusztult a kutya.

Talán jobban viseltem volna, ha nem én találok rá. A legyek már megtalálták előttem, de én még mindig fel akartam ébreszteni. 

Néha tudatosul bennem, hogy mégsem én vagyok az isten.

A másik kutya persze szart az egészre. Esett az eső, amikor Balázs nekiállt ásni a sírt, Luna pedig jött a labdával, még azt sem várta meg, hogy Rozit végső nyugalomba helyezzük. 

Túl nagy ez a ház. Ráadásul olyan, mint a szellemjárásos dokumentumfilmekben, még nyikorog is, és ilyenkor szokták mondani, hogy "á nyugi szívem, ezek csak az öreg ház nyikorgó hangjai, nincs itt semmiféle kísértet stb".

Nem is tudok elaludni, amíg Balázs haza nem ér.

Tegnap elmentünk bulizni... alig mertem ma reggel visszanézni a képeket, de nem is olyan szörnyűek.

Sokat énekeltem, és még többet táncoltam, hogy ne aludjak el. Kétféle lehetőséget ad a pia, a pörgést vagy az alvást, és ugye a szórakozóhelyen nem szívesen alszunk. Kb. fél 5-re kerültünk ágyba. Igen, hajnalban...

#utálokbulizni

És ma egész nap meg sem álltam. Főztem, vittem Balázsnak kaját, vettem húst, takarítottam, locsoltam, és 22:22-kor fejeztem be a húspácolást. 

Szombaton indulunk a Balatonra.