Esküszöm, ez volt a nap fénypontja. 

Vásárolgattam egy kicsit, és már a múltkor is megkívántam a gyrost, ezért a plázából kifelé jövet gondoltam veszek fel pénzt, mert nem volt nálam konkrétan semmi 1-2 tízforintoson kívül. 

Az automata viszont közölte, hogy ő aztán húszezresnél kisebb címletet nem hajlandó adni, én meg a fejemet vertem a falba, mert annyi már nem volt a kártyámon. Sejtettem én, hogy éhen maradok, mert az ilyen kis gyrosozókban, ahová én is szoktam járni (na jó, eddig kétszer voltam) nem szokott lenni kártyás fizetés.

Na nem baj, gondoltam megér egy próbát, és beköszöntem a srácnak.

- Szia, lehet nálatok kártyával fizetni?

- Szia, sajnos nincs kártyás fizetés.

- Á, akkor mindegy, nekem sajnos nincs készpénzem... 

- Nem baj, majd később kifizeted, úgyis szoktál jönni.

Persze elkezdtem mentegetőzni, dehogyis, nem kell. Erre tényleg nem számítottam. Az "úgyis szoktál jönni" az tényleg csak két alkalom volt, az egyik még novemberben, a másik pedig a napokban. 

Na mindegy. Vigyorogva flangáltam a hitel-gyrosommal.

A fejlődéstan vizsgáról ne essék szó. Majd az utóvizsga után esetleg mesélek... :D

A gyros leülepedése után edzeni szeretnék... aztán rávenni magam a szociológia-tanulásra. 

Végre megvannak a lencséim *_* 

JA, TESÓMÉK ARANYÉRMESEK LETTEK!!!!!