Nem tudom, mit írhatnék...

Összejött a meló az utolsó másfél hétre, de ez is éppen elég, hogy belelássak a leendő szakmámba. És nem olyan szörnyű.

Balázst felvették a Corvinusra. 

Itt járt Csenge, aki még nálam is szarabbul van.

Pattival nem kívánok többet beszélni vagy találkozni. Egyszerűen nincs erőm helyrehozni elkopott kapcsolatokat. Annyit tettem bele, annyit kerestem, annyit vártam és annyit reménykedtem, hogy most már nem érdekel. El akarok szakadni itthonról teljesen, mert emiatt a hely miatt basztam el a nyaram, holott nem is a hely számított, hanem azok a dolgok, amiket itt csináltunk, de többé már nem csináljuk őket. 

Ezek nem az én földjeim, nem az én napraforgóim, nem az én gazos ösvényeim és nem az én csontjaim.

El kell mennem. És nem szabad hagynom, hogy visszahívjon a múltam.