Dear My Diary,

i'm not OK.

 

Tudod, azon gondolkodtam, hogy segítséget kellene kérnem. Vagyis már kellett volna, de ahogy eddig, most sem érzem méltónak hozzá magam. Nem érzem úgy, hogy panaszkodhatok. 

Tudod attól félek, hogy a pszichológus azt mondja: te egy nyavalygós szar picsa vagy.

Félek azt mondani az orvosnak, hogy küldjön el valahová. Nem akarom megtörni a jóság látszatát. 

Nem tudok beszélni senkivel. Tudom, hogy meghallgatnának, de nem megy. Most, ahogy ezeket a sorokat írom, arra gondolok, hogy magamban beszélek. Így működik.

Úgy érzem, soha többé semmi nem lesz jó. Balázsnak alig van szabadnapja, akkor is hulla fáradt. Úgy érzem, soha nem leszünk már igazán sokat együtt, és soha nem lesz ereje programokat szervezni velem, elmenni valahová kettesben.

A rokonaim el akarnak küldeni külföldre dolgozni a nyárra. Én itthon akartam lenni. De most már mennék. Úgy akarok elmenni, hogy senki ne tudjon róla. És soha nem akarok többé visszajönni.

Anya azt mondta, ha itthon fogok dolgozni, semmi erőm nem lesz mire hazaérek.

Tudod, azt akarom, hogy valaki igazán támogasson.

Senkihez nem tudok fordulni. 

Nem látok előre.