Tegnap elalvás előtt fél óráig nyugtattam magam, hogy el tudjak aludni, hogy holnap fel tudjak kelni, össze tudjak pakolni, és el tudjak indulni, mondván, nem is lesz ez olyan rossz.

Nagy nehezen sikerült is, még otthon sem hagytam a fontosabb cuccaimat. Tesómék kikísértek a megállóba, odafelé végig az a szám járt a fejünkben, amit az egyik Magyar AMV Rettenetben hallottunk. 

Mondjuk furcsa volt 10-12 éves kölykökkel énekelve menni az utcán: "Minálunk olcó a cigi, ÁHÁ" 

Találkoztam Danival, szarrá fagytunk a szélben, de úgy átfáztam, hogy még a vonaton sem tudtam felmelegedni. Mikor Balázst akartam csörgetni, hogy mikor találkozunk, rájöttem, hogy a telefonom random sms-eket küldözget. Már amúgy is szarakodott, most meg végképp. Lehalkítja magát, nem lehet felvenni... most meg az utolsó 200 ft-ot is elhasználta. 

Mindegy, megoldottuk, felhívott... aztán közölte, hogy neki nincs kedve kijönni a keletibe, mert hogy csak 20 percre tudnánk találkozni, nem éri meg az utazást. Én meg a bőröndömmel nem mentem volna el hozzá.

Inkább ráhagytam, beigazolódott a félelmem, majdnem elbőgtem magam a vonaton. Írtam neki egy emailt, hogy én azért szívesen találkoztam volna vele, illetve alig vártam, sőt, erre vártam. De mielőtt megnézte volna, már hívott, hogy hamarabb elkészül, én pakoljam le a cuccomat a koliban, és találkozzunk a nyugatinál, mert ott több időt tölthetünk együtt, onnan közelebb van a munkahelye.

Megmentette a napot.

A nyugati felé persze aprót kért a villamoson egy mankós faszi, mondtam, hogy nincs, közölte, hogy rohadjak meg, válaszoltam, hogy idővel sikerül. Utána szexuális aktussal fenyegetett. Röhögve futottam volna előle mondjuk. :D Megnéztem volna, ahogy rohan utánam a mankójával.

Ezen atrocitás után hót idegesen várakoztam az aluljáróban, a végén már levegőt sem kaptam, azt hittem, ott fogok összeesni. Tisztára bepánikoltam. Szerencsére utána jött Balázs, és minden rendben volt. Sőt. A főnök hívta, hogy nem kell mennie, így az egész délutánt együtt tölthettük. Szobatársam pedig csak holnap vagy holnapután jön vissza... úgyhogy egyedül vagyok, de asszem kibírom. 

Szóval minden jó lett a nap végére. Elkezdtem egy kicsit bizakodni, hinni, reménykedni. 

Holnap pedig irány a suli!