Említettem már, hogy a húsvétok mindig rosszul sülnek el?

Elegünk van az alkoholista locsolkodókból, ezért úgy döntöttünk, hogy ma becsukjuk a kaput, megvárjuk bátyámékat, őket beengedjük, aztán elhúzunk nagyiékhoz, ott csak nem talál meg senki. Így is történt...

Dél körül indultunk, apa már akkor is félig részeg volt, hát még utána... 

Nagyapám is hülye volt, keresztapám is, egymás ellen sorolták a baromságaikat, kötekedtek, röhögtek mindenen, és rosszindulatúak voltak. Nekem meg elfogyott a dohányom.

Anya nem ihatott, mert ő vezetett, én lehúztam két pohár bort meg egy felest, de hát az kinek árt meg, s kinek használ... amúgy sem volt kedvem így az ilyesmihez, meg hát nekem aztán az ivás az egy kiváltságos dolog, nagyon ritkán jön rám. 

Na mindegy, a részegek elcseszték a hangulatot, mi meg az időt. Nagyanyám egyre több xanaxot szed, és egyre zavarosabb.

De megkaptam a filceket keresztapám feleségétől, ilyen színváltoztatósak, mondjuk még ki sem próbáltam. Anya a hajamat festette, meg tesómékkal tanultam.

Balázs pedig már 3-kor Pesten volt, alig beszéltem vele...

Semmi kedvem visszamenni holnap, de hogy valami jót is mondjak, legalább találkozom Danival, akit már elég régen láttam. Aztán várnak rám az iskolai feladatok és a tanulás. De így, hogy elmarad a bál, legalább több időm lesz a két zh-ra való készülésre.

Nem tudom, mi lesz, semmiben sem vagyok biztos. Oké, hogy megbeszéltük Balázzsal a dolgokat, de én még mindig félek. Félek attól, hogy sehogy nem lesz jó, félek attól, hogy nekem tényleg semmi nem elég, hogy túl magasak az elvárásaim. A horoszkópom is azt írta, hogy legyen egy szikrányi hitem.

Említettem már, hogy utálom a horoszkópokat?