Múlt, jelen és tervek
Egy hétre beköltöztem Balázshoz, üres a ház. Nincs egyéb dolgom, mint hogy főzzek és takarítgassak, ő meg dolgozik. Tegnap szűnt meg a munkaviszonyom, és így utólag már sajnálom, pont, amikor belejöttem és nagyon tetszett, akkor lett vége. De így is a legjobb másfél hetem volt, amit munkával töltöttem.
Egyébként Patti úgy beszél velem, mintha semmi sem történt volna. Nekem meg rohadtul nincs kedvem ehhez az egészhez, igyekszem távol maradni tőle a közeljövőben, mert nem tudom kezelni a hangulatingadozásait, és azt, hogy a szőnyeg alá akar simítani valamit, amit én nem tudok.
Próbálok nem idegbeteg lenni, és elég nehezen megy, emiatt úgy tűnik, skizofrén vagyok, mert egyik pillanatban ordítok és csapkodok, a másikban meg normálisan beszélek. De most elég időm lesz egyedül lenni.
Szombaton indulunk a Balcsira. Már alig várom. Péntekig leszünk ott, kettesben egy házban, míg a többiek valami másféle házban. Kicsit megbonyolódtak a dolgok, de remélem, összejön.
Amúgy meg be akarom már fejezni a 18-at, és utána rajzolgatni szeretnék.
És már a tárgyaimat is felvettem, várom a sulit.
Már semmi nem köt haza.