Elég kacifántos volt a napom ahhoz, hogy úgy érezzem magam, mint egy extrudált kukoricapehely.

Reggel felkeltem a haszontalan órámra, amin nem történt semmi érdemleges. Csenge hazakísért, mert kölcsönadtam neki egy cipőt, hogy ne szandálban tocsogjon az esőben. Utána sietve keltegettem Balázst, mert készültem ugye a vakokhoz, de azért a biztonság kedvéért felhívtam Beát, hogy minden rendben van-e. Persze közölte, hogy nem tudunk ma forgatni. Igazán dobhatott volna egy smst, még a végén odamentünk volna feleslegesen. 

Ennek örömére rakott zöldséges tálat csináltam, Balázs elment dolgozni, aztán elküldött vásárolni a holnaputáni tortához. Hogy ezek a laktózmentes élelmiszerek milyen szerencsétlenek!

Semmi kedvem nem volt tanulni, esek össze a fáradtságtól... de muszáj volt. Nem tudom, milyen kérdések lesznek holnap, remélem, képes leszek rájuk válaszolni...

Eseménytelenül telt a nap, nem érzem jól magam, és rettenetesen ideges vagyok itt egyedül. De talán egy forró fürdő megteszi a hatását...