Vannak napok,
amik kevés értelemmel bírnak, nehéz kiragadni a sok hülyeség közül azt a picike boldogságot, ami értékes.
[közhelyes bölcsesség vége]
Angolon megint kitalálta a tanár, hogy csináljunk projektet. Van rajtunk kívül 3 csoportja, akik meresztik a seggüket egész félévben, mi meg csinálgassunk neki prezentációt meg kártyákat meg társasjátékot meg anyámtyúkját.
Nulla kredites tárgy.
Volt egy vizum, azon sikerült megnyugodnom az angolóra borzalmai után. Most legalább foltokat festettünk, annak sokkal több értelme van, mint a színátmenetes sávoknak.
Persze eleredt közben az eső, mintha egy nyári zápor közepébe csöppentünk volna, és amíg elértem Balázshoz a Harminckettesek terére, sz*rrá áztam, még úgy is, hogy nagyrészt a metrókocsiban ültem...
Jobb híján bemenekültünk az eső elől a mekibe, ahol persze megéheztem a plakátok meg a szag miatt, és kaptam sajtburgert. (Egyébként másokon élősködöm manapság)
El is búcsúztuk aztán, mert úgy volt, hogy 6-ra megy dolgozni... és persze egy órával később kiderült, hogy mégsem... :D Hát mindegy, ez így alakult. Legalább meg tudtam csinálni az iskoláskor házimat... AMIBŐL ANNYIRA ELEGEM VAN
Amúgy nagyon furcsán hasonlított ma az életem a Nanára. Álltunk a suli előtt Katával meg Csengével, és Csenge ideadta a sálját. Aztán mentem ugye Balázshoz, aki most pincér, és sajtburgert ettem. És ez a Nanában is volt egy hasonló jelenet a sállal, utána a találkozások Hachi meg Shouji között. Amíg Shouji nem csalta meg egy pincérnővel. Na mindegy.
Már nagyon várom, hogy hazamenjek, főleg, hogy nincs pénzem, bár még tudok főzni egy adag kaját, de na. Azonban erre csak pénteken kerül sor. Holnap megint könyvtárat járok, egyébként tök fura, hogy eddig nem jutott eszembe tankönyvek terén az ncore... biztos nem alakult ki kapcsolat a hosszútávú memóriámban a bukott angyalos könyvek meg az Nyelv enciklopédiája könyv között. Vajon miért?
És ma nem tornáztam, mert hulla lettem így estére, és a torkom is fáj.
De ma kifejezetten jól éreztem magam, nem kaptam pánikrohamot, nem volt depressziós kitörésem, és nem sírtam. :3