Nem tudom, képes leszek-e még valaha is rendszeresen blogot vezetni, vagy ez a gyerekkorommal együtt lecsengett. Mindenesetre töröltem az előzőeket, hogy új lappal indíthassak, de nem fogok újra bemutatkozni. 

Rengeteg dolog történt eddig ebben az évben, a január egy örökkévalóságnak tűnt, a februárt mintha átaludtam volna, és a március is lassú léptekkel oldalazik el, aminek csak örülni tudok - elvégre nem leszek túl gyorsan a vizsgaidőszak karmai között. 

Nem vagyok mindig jól, de most van saját életem. Elkezdtem rendesen suliba járni, megszereztem a könyveket, és aktívan akarok tanulni, hogy ne a vizsgaidőszakban kapjak pánikrohamot. Majdnem minden délután sikerül tornáznom, és úgy-ahogy társasági életet is élek, ha a kimozdulási pánikomat nem vesszük figyelembe. 

Az írás is megy, legalábbis amennyire időm van rá. 

Ma bementem nyolcra, hogy megnézzek egy szociológia-előadást, eddig még nem is voltam ezen az órán. Hát nem olyan rossz, bár ennek a tanárnak sokkal jobb a híre, mint ahogy most megnyilvánult. Vagy csak szar napja volt, ki tudja... 

Az anatómiát zsigerből kihagytam, helyette bementem a könyvtárba, és olvastam az egyik kötelezőt... majd aztán kimentem cigizni egy csajszival, akiről kiderült, hogy olvasta a neten a történetem, és ő is ugyanott ír, ahol én :) Mondjuk rohadt sokat beszél, de nem baj, néha nekem is kell hallgatni. Én érzem úgy, hogy mostanában sokat pofázok. 

A 4. órámra már eléggé elfáradtam, meg nem is igazán volt kedvem a holokausztot tárgyalni... Az a hat óra alvás nem volt elég ahhoz, hogy ugyanolyan aktívan szövegeljek órán, ahogy szoktam... Meg amit én hozzászóltam volna, azt megtették helyettem. 

Katával maradtam óra után is (a csajszi), vettem hamburgert, és visszajöttem a koliba... most megyek vissza megnézni Csengééket, ahogy táncolnak. Egyébként semmi erőm hozzá, és ma még tornáznom is kell... De Balázs itt alszik, legalábbis úgy néz ki :) Szóval jelenleg boldogság és fáradtság van. Majd még jelentkezem :)