Bár nem sikerült mindent megoldani, amit a naptáramba írtam, a leglényegesebb dolgokat teljesítettem.

Kilenckor keltem, bevásároltam, reggeliztem, kávéztam, telefonálgattam. Sikerült lerendezni az óralátogatást szerdára. A szerdám egy őrült rohanás lesz, úgy néz ki. De legalább meglesz! Már azt hittem, kamuznom kell. 

Elmentem suliba, festettem egy jót, aztán vissza a lakásba. Lebeszéltem egy találkozót egy pasival, akitől anya rendelt valami öntapadós izét a vaterán.

Balázs nem volt olyan lelkes, mint én, sőt. Dolgoznia kellett, ilyenkor mindig bosszús és ideges. És van valami fizikai fájdalma, ki tudja, talán ebből kifolyólag. Próbáltam nem felhúzni magam a szarkedvén, elvégre ÉN sikeres voltam a nap folyamán, és amúgy sem tudok semmit tenni az ellen, hogy neki dolgoznia kell. 

Együtt indultunk el, én a vaterás fickóhoz, ő a melóhelyre... aztán amikor elváltak útjaink, nagy nehezen megkerestem azt a lakást, ahová mennem kellett, felhívtam a fószert, és udvariasan magázódva megbeszéltük, hogy felmegyek az ajtaja elé. 

Ahol egy kb. velem idős fiatalemberrel találtam szembe magam, és akaratlanul is elnevettem magam. Hát igen, az udvariasság... :D

Holnap nyolctól órám van, örülök neki, mint majom a farkának... tudja a halál, minek járunk be erre az idióta órára, ha minden stresszem forrása a projekt, ami ide kapcsolódik, és marhára nem haladunk vele. Namindegy. Fél 1-re megyek a vakokhoz, már alig várom, hogy forgassunk. Remélem, összejön. Aztán tanulnom kell még a szerdai zh-ra, matekfüzet-beadandót kell csinálnom... 

Szerintem én pénteken annak is örülni fogok, hogy élek és lélegzem. Konkrétan teljesen be vagyok táblázva addig. És persze utána dolgozhatok a projekten. De ha 5-ére elkészül minden, nem buktat meg, és végre vége lesz, esküszöm, megtérek és Mekka felé fogok imádkozni. 

Na jó, nem. 

És meleg van!!!!