A türelem rózsát terem, vagy mi.

Azért nem írtam, mert csak rossz dolgok történtek, és nem tudtam addig írni, amíg meg nem oldódtak. Persze még ebben sem vagyok teljesen biztos.

Balázzsal voltak problémáim, úgy voltam vele, hogy most akkor a sarkamra állok. Két napig sikerült, illetve utána is, csak végül megbeszéltük, mi volt a baj. Türelmesebbnek kell lennünk egymással, ez lett az eredmény, amire jutottunk. A legnagyobb lebaszásokat is lehet szépen fogalmazni, ahogy ő mondta. Tehát a "folyamatosan csak basztatsz" az lehet "légyszi ne bánts" is. 

Na mindegy, elvileg tudok bánni a szavakkal, majd meglátjuk, mi lesz. Együttélés az nem lesz, legalábbis nagyon úgy néz ki. Nincs pénz, és nem is lesz rá. Furcsa, mintha tudtam volna előre, én már februárban is azt mondtam, hogy nekem már mindegy igazából. Erről nem tehetünk. Lesznek szép hónapok és rosszak. És közben rohan az idő, mindenki fantáziál a nyárról, én meg látni sem akarom.

Elmarad a gólyabálunk. Ezt így képesek voltak tegnapelőtt közölni, úgy, hogy pénteken lett volna, és a táncosok 3 hónapja próbálnak, a lányok pasijai, ahogy az enyém is, vettek ki szabadnapot. Csenge bőgve hívott fel tegnapelőtt este.

Csókoltatom a szervezőket. 

Most itthon vagyok, és jól érzem magam, társasoztunk, még apának is jó kedve van, ma festettünk tojást, filmet néztünk... és azt kívánom, bárcsak itt maradhatnék. Annyi kedvem van visszamenni pestre, mint megenni egy jókora darab szart.

Ja, és elfogy a dohányom, kedden egyedül megyek fel a vonattal úgy, hogy valszeg 2 órát várok az állomáson egyedül, mert csak korai busszal tudok bemenni... 

Nem beszélve arról, hogy megoldatlan feladatok és két zh vár jövő hétfőn. 

De visszafestetem a hajam barnára, már ha sikerül.