Ma reggel elaludtam. Sose történt még ilyen velem. Mondjuk lehet, hogy azért, mert fél ötkor még felkeltem egy kicsit sírni.  A tudatalattim egyszerűen nem akart iskolába menni. És visszaaludtam az ébresztő kinyomása után. Illetve becsuktam a szemem. Negyven percre.   No…

Vannak helyzetek az életemben, amikor már el sem hiszem, ami történik. Rossz ponyvaregény, de tényleg. Tegnap ismét négyesben voltunk, Csenge elhozta az új barátját (nem mondhatom azt, hogy barátja, mert nem beszélték ezt meg, de hát úgy látszik, dúl a love). De hogy ember hogy…